Iskolánk, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem és Piliscsaba-Klotildliget története szorosan összefonódik - nemcsak az ágak, hanem a gyökerek között is. Csiky Gábor főmérnök úr és Török Péter Pál igazgatóhelyettes úr visszaemlékezése alapján izgalmas történelmi olvasmány végigkövetni  iskolánk megszületésének és újraindulásának történetét.

Az új ház

Az 1930-as években Klotildligeten, a Klotild főhercegnő téren még csak egy épület állt: a Poledna villa, a mai orvosi rendelő, a katolikus templom pedig még nem épült fel. Az új település szinte valamennyi polgára egy közösséget alkotott, nyugodtan mondhatjuk, hogy mindenki ismert mindenkit. Vasárnaponként az irgalmas nővéreknél, a mai szakközépiskola épületében a Vizitátor úrnak szólított dr. Janisch Mihály CM atya szentmiséjén találkozhattak az oktatás beindításán fáradozó helybeliek. Az a tény, hogy Klotildliget egyik nyaralójának tulajdonosa az Angolkisasszonyok Öregdiák Egyesületének elnöke volt, szerepet játszhatott abban, hogy 

1937-ben az Angolkisasszonyok Boldogságos Szűz Mária Intézete (IBMV) ingatlant vásárolt Klotildligeten, a Béla király utca 72. szám alatt. Ezzel az Angolkisasszony rend kilencedik magyar háza jött létre.

„Az 1937. év egyik nagy eseménye volt, hogy a magyar tartomány új házzal gyarapodott. Klotildliget a budapesti intézet filiáléja lett.”– olvasható a régi krónikában. Ez az intézmény kezdetben csak egy szerény emeletes villából állt, amely elsősorban nyaralóként szolgált a pihenni vágyó rendtagok részére. Azonban a helyi és környező települések lakóinak kívánságára és támogatásával a rend egy polgári iskola megalapítását és létrehozását határozta el. Krigovszky M. Magdolna, aki az 1938-ban újonnan alakult önálló magyar rendtartomány első főnöknője volt, a háborús viszonyok ellenére döntött így, ami nagy bátorságról és előrelátásról tanúskodott.  Az épületben

1939-től polgári iskolai előkészítő tanfolyam, majd

1941-től polgári iskola indult. Az új iskolaépületet és annak kápolnáját 1941 szeptemberében szentelte föl Schvoy Lajos székesfehérvári püspök. A helyi gyermekeken kívül solymári, pilisszentiváni és pilisvörösvári növendékek is jártak az iskolába, az első évben mintegy kilencvenen. Számuk évről évre gyarapodott. Az iskola tehát háborús időben indult el, nem kis nehézségek mellett. Az első évekről konkrét feljegyzés nem maradt. Azt azonban tudjuk, hogy a szülők sürgető kérésére a polgári iskola mellett általános iskolát is létesítettek a nővérek a 6–10 éves gyermekek számára.

A Gondviselés segített, s csak az ablaküveg törött szilánkokra 

Az 1944-45-ös tanévről a következő feljegyzés olvasható: „A tanítást szeptember 8-án kezdtük meg azzal a nyomasztó kérdőjellel lelkünkben: végére jutunk-e ennek a harci lármától zajos, szomorú iskolaévnek? A rádió mind gyakrabban bemondta a »Légiriadó, légiveszély« jelzését. A tanítás folytatása már-már szinte lehetetlenné vált. Mind több és több időt töltöttünk az óvóhelyen: szorongva, imádkozva, énekelve. A tanításokat áttettük délelőttről délutánra. De mintha megneszelték volna ezt ellenségeink, ezután következetesen délután egy, fél kettő felé mondta be a figyelő a légiveszélyt. Három óra felé azonban mégis összeverődtek a gyermekek, és megkezdtük a délutáni órákat. Novemberre már mindinkább veszélyessé vált a helyzet, a tanítást abbahagytuk.”

Az iskolában a magyar katonaság híradós csoportját szállásolták el, akik minden tekintetben példásan, udvariasan és szerényen viselkedtek az iskola falai között. Karácsonykor a katonák számára távoli szeretteik helyett a diákok akartak bensőséges ünnepet rendezni. Azonban a 24-én délután háromra tervezett ünnepséget nem tudták már megtartani, mivel a bekerített magyar katonák számára már csak egy útvonal maradt a menekülésre, és délben el kellett indulniuk.

Az ostrom napjai után tavasztól újra gyülekezni kezdtek a gyerekek, és megtartották a vizsgákat. 1946 szeptemberétől tovább folytatódott a tanítás, de ez az időszak sem volt veszélytelen. Kisebb szovjet csapatok rablási és más rossz szándékkal törtek be családi vagy közösségi házakba. A nővérekhez is több ízben megkíséreltek bejutni, egy alkalommal, amikor a bezárkózott nővérekhez nem tudtak behatolni, belőttek az ablakon. A golyó az egyik nővér feje fölött repült el. „A Gondviselés segített, s csak az ablaküveg törött szilánkokra.”

A feloszlatás nyara

1948 szeptemberében tucatnyi nővér alkotta a piliscsabai közösséget, de ez volt az első iskolai év, hogy a tanítást világi tanárok vették át. A nővérek csak hittant taníthattak a környező állami iskolákban. Ameddig csak lehetett, a gyermekekkel foglalkoztak, majd a plébániákra jártak segíteni, az irodákban, sekrestyékben, házimunkában tevékenykedtek.

1950 nyarán, amikor szinte az összes magyarországi szerzetesrendet szétszórták illetve illegalitásba kényszerítették, a piliscsabai nővérekre is sor került június végének egyik éjjelén. Ők legalább fölkészülhettek, és nem érte váratlanul az elhurcoltatás úgy, mint budapesti és egri rendtársaikat. Mindegyikükkel papírt akartak aláíratni, hogy nem vallják magukat szerzetesnek. A próbálkozás hiábavaló volt, mindegyiküket a zirci apátságba vitték. Itt tizenkilenc női szerzetesrend tagjait gyűjtötték össze, de ilyen körülmények között is felemelő napokat élhettek meg az ide deportáltak. Az 1944-es állapotok alapján az Angolkisasszony intézetekben tanító rendtagok száma 402, itt Klotildligeten 14 fő, illetve a növendékek száma 4785, Klotildligeten 170 fő volt. Az adatokból látható, hogy 1950. június 18-án, amikor feloszlatták a szerzetesrendeket, az angolkisasszonyok egy országos kiterjedésű, nagyon erős, innovatív, egyre bővülő, fejlődő, egyre nagyobb hatást kifejtő szerzetesrend volt. Több mint 40 évig a nővérek nem térhettek vissza piliscsabai rendházukba. – Bár egyikük, aki már az illegalitás idején lépett a szerzetbe, Constantin Benedikta nővér hat esztendeig tanított hittant a piliscsabai plébánián. Ő 70 évesen is tanított az újra indult intézményben.

Az iskola 1950 és 1995 között községi, tanácsi, majd önkormányzati fenntartás alatt állt, 1956-ig csak alsó tagozatos általános iskolaként működött az intézmény. A megmaradt tablókat érdemes végignézni, hogy felidézhessük ezt a korszakot. A tablók nagy része a fenntartóváltáskor magánkézbe került, megrongálódott vagy megsemmisült. A megmaradt tablók őrzését helytörténeti jelentőségük miatt Piliscsaba Város Önkormányzata vállalta magára.

Az újraindulás  előkészületei

Az 1983-ban megalakult Piliscsabai „Klotildliget” Községszépítő és Természetvédő Egyesület visszaszerezte a településrész nevét, így elsőként Piliscsaba-Alsó helyett a vasúti megálló nevében megjelent Klotildliget. Megtörtént a rendszerváltás Piliscsabán is. Az új önkormányzati testület tagjainak többsége a nagyközség két katolikus egyházközségének testületeiből került ki Kasza Péter polgármester vezetésével. Gyorsan kezdtek peregni az események.

A rendszerváltás változást indított meg a közoktatás-politikában, a tanügyben és az oktatási-nevelési intézményekben is. A rend iskoláinak újraindulását az 1989. augusztus 30-án kelt törvényerejű rendelet tette lehetővé, amely az összes többi szerzetesrend működését is legalizálta Magyarországon. Ezzel megnyílt annak a lehetősége, hogy az addig állami monopóliumként működő oktatásban önálló iskolaalapítási joggal részt vállaljanak az egyházak is.

1990-ben megalakult a Katolikus Egyetemi Alapítvány azzal a céllal, hogy Magyarországon létrehozzon egy katolikus egyetemet. Rá egy évvel,

1991-ben megjelent a volt egyházi ingatlanok kártalanításáról szóló törvény. A törvény Piliscsabán öt szerzetesrend ingatlanát érintette, egyet a piliscsabai és négyet a klotildligeti egyházközség területén. Ezek közé tartozott a volt Angolkisasszonyok iskolája is. A Klotildligeti Római Katolikus Egyházközség plébánosa abban az időben Ft. Zsolnay Béla atya volt, az egyházközség világi elnöki posztját már hosszú ideje Csiky Gábor látta el.

Ő így emlékszik visssza:

"A kártalanítási törvény megjelenését követően óriási dilemma elé kerültem. Vagy élére állok a Piliscsabát érintő kártalanítási eljárásoknak, és újra intézmények sora alakul Klotildligeten és Piliscsabán a nevelés-oktatás-szociális ellátás területén egész Piliscsaba javára, vagy nem foglalkozom a dologgal, és a kárpótlásokból nem lesz semmi, hiszen sem az egyházközségek, sem az önkormányzat, sem a szerzetesrendek nem rendelkeztek megfelelő szakemberekkel. A lelkiismeretem diktálta azt, hogy a lehetőséget kihagyni nem szabad. Közben az önkormányzati Képviselőtestület Piliscsaba Egyházügyi Tanácsnokává választott. Munkámhoz feleségemtől minden szakmai-jogi segítséget megkaptam. Béla atyával megvitattuk, hogy mitévők legyünk iskola-ügyben. Felmerült a kérdés, kell-e egyházi iskola Klotildligeten. Szerintünk igen, de látva az akkori iskola nevelési és oktatási módszereit, ez felért egy „oktatási rendszerváltással”.  Háborúra készültünk, ami nem robbant ki, időnként voltak bejelentett, vagy titkos hadüzenetek, és sietek most megköszönni mindazon személyek – legyenek pártolók, drukkolók, vagy ellenzők – munkáját, akik az iskola átalakításban részt vettek. Sokat tanultunk egymástól a tisztelet, a megbecsülés, lemondás, az akarat területén.

1992-ben két nővér, Wolszky M. Gizella és Jeszenkovics M. Terézia tért vissza a rendházba - negyvenkét évnyi szünet után. Gizella nővér az iskolában hitoktatást is vállalt. Ezzel elkezdődött az iskola 1995-ös rendi átvételének előkészítése. Ebbe az átmeneti korszakba pillanthatunk be itt, az általános iskolai tablók révén.

Az újrakezdéshez vezető út

Az egyházközség felmérést végzett Klotildligeten, melynek fő kérdése így hangzott: „Szeretné-e, hogy az Angolkisasszonyok Szerzetesrendje újra általános iskolát működtessen a településrészen? A beérkezett válaszok nagy többsége „igen” volt. Ez megerősített bennünket abban, hogy jó ügyet szolgálunk. Először meg kellett keresni az Angolkisasszonyokat.

Ft. Prochnow Endre atya, kinek Klotildligeten volt nyaralója, aki abban az időben sokat kisegítette Béla atyát a nyári hónapokban, a budapesti Váci utca 47. szám alatti Szent Mihály templom lelkésze volt, ministránsaként és mindeneseként szervezte meg számomra az első találkozót. Soha nem fogom elfelejteni, egy reggelen a Klotild Palotában lévő munkahelyemről átmentem a templomba misét hallgatni - akkor ez még az állásomba kerülhetett volna - és mise után az atya az oltár mögött bemutatott a sekrestyésnek, aki angolkisasszony nővér volt. A következő beszélgetés a templomhoz tartozó egyetlen helyiségben történt, ahol megismerkedtem Bányai Mária IBMV tartományfőnöknővel, aki az elkövetkező években egy egész életre szóló példát mutatott nekem emberszeretetből, alázatból, szerénységből. A további események gyorsan peregtek egymás után.

A tárcaközi bizottsági üléseken Kasza Péter polgármester úrral együtt vettem részt, majd megszületett a kormányhatározat, miszerint az Angolkisasszonyok Szerzetesrendje visszakapja volt ingatlanát Klotildligeten, ezen felül a Piliscsabai Önkormányzat 64 millió Ft pénzbeli kártalanítást kap, hogy az iskola szolgálati lakásaiban élő iskolai tanítókat és tanárokat ki lehessen költöztetni, és az épületet felújítva a nővérek be tudjanak költözni oda. Így segítette az önkormányzat új lakáshoz Nyári Istvánt, Marikovszky Gáborné Nanó nénit, a köztiszteletben álló tanítónőt, akkor a Hazafias Népfront helyi elnökét és Hazafi Jánosnét. Az ügy érdekessége, hogy Hazafiné a múlt rendszer feltétlen híve volt, dacára annak, hogy gyerekkorában angolkisasszony iskolában tanult, mellesleg a Pilisligeti Általános Iskolában négy évigosztályfőnököm volt. Közben a szerzetesrend és az önkormányzat között részletes megállapodás született az iskola fokozatos átadásáról, a zökkenőmentesség érdekében. A volt általános iskola tanári gárdájából sokan ellenezték az átalakítást, ezért az iskola élére az önkormányzat a legkritikusabb időben önkormányzati biztost nevezett ki Csíziné Varga Katalin tanárnő személyében. Az iskolaszék is újjáalakult.

Az oktatásba tehát bekapcsolódtak a nővérek Wolszky Gizella IBMV nővér vezetésével, aki később Mészáros András igazgató úr mellett - rövid ideig - igazgatóhelyettes is volt. Az átmeneti időszak alatt felújításra került a rendházépület, abban új kápolnát szentelt fel dr. Takács Nándor OCD székesfehérvári megyéspüspök. Bányai Mária nővér után Mayer Magdolna nővér vette át a szerzetesrend vezetését. A rend és az önkormányzat közoktatási megállapodást kötött egymással.

A Ward

1995 szeptemberében ünnepélyes tanévnyitó keretében nyitotta meg kapuit a Klotildligeti Ward Mária Általános Iskola és Gimnázium, ami egyben a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Gyakorlóiskolája lett, Klotildliget és egész Piliscsaba javára. A rend egy működő iskolát vett át úgy, hogy a meglévő tantestületet megtartotta, és csupán a pályázat útján elnyerhető igazgatói munkakör betöltésére keresett új embert. Az új igazgató, Dr. Ujházy András pedig a fenntartóváltással együtt is képes volt változatlanul megtartani a tantestületet. A működő nyolcosztályos általános iskola egy nyolcosztályos gimnáziummal bővült, az első évben egyetlen osztállyal, ami fölmenő rendszerben  évről évre teljesen kiépült. A növekedés izgalmas éveiről tanúskodnak az általános iskolai és gimnáziumi végzős osztályok tablói.  

2003-ban végzett az első érettségiző osztály. A kezdeti 240 fős diáklétszám 550-re nőtt, az épület mérete és képe jócskán megváltozott, megnégyszereződött. A tervezett összes tanterem és előadó elkészült, már csak a tornaterem hiányzott.

2004 újabb tagintézménnyel bővítette az iskolát, mivel a község nem tudta fenntartani zeneiskoláját. Az igazgató úr, maga is zenész ember lévén, tudta, hogy a zene és a művészetek milyen nevelőerőt jelentenek, így rábeszélte a rendet, hogy vegye át ezt a feladatot.

Új fenntartó, új név: Páduai

A 2012-es év újabb változást hozott az iskola életében. Az időközben Congregatio Jesu nevűre változott Angolkisasszonyok szerzetesrend számára túl nagy feladatnak tűnt négy iskola fenntartása, szellemi, lelki, gazdasági vezetése, ezért két iskoláját átadta más fenntartónak. Iskolánkat Spányi Antal megyéspüspök úr vezetésével a Székesfehérvári Egyházmegye vette át, és intézményünk ekkor vette fel Páduai Szent Antal nevét.

Az elmúlt évek alatt sikerült beépülnünk az egyházmegye oktatási rendszerébe. A nagy távolság ellenére is minden évben részt veszünk az egyházmegyei programokon: Veni Sancte, Szent Gellért nap, első magyar Szent Család ünnepe, Adventi udvar, egyházmegyei találkozók. Az egyházmegyei versenyeken is képviselik diákjaink iskolánkat, megrendeztük a Ki tud többet a Kárpát-medencéről vetélkedőt. Az iskola átvételekor Püspök úr látta, hogy az iskolai testnevelés nincs megoldva, ezért támogatásával

2014 szeptemberére elkészült az új tornacsarnok, és kevéssel később befejeződött az iskola energetikai fejlesztése is. Így a teljes felújításhoz már csak a volt rendház épületének rekonstrukciója szükséges, amelyben az alapfokú művészetoktatás órái kapnak méltó helyet, valamint az új tornaterem építése utáni tereprendezést kell elvégezni, a külső pályákat felújítani. Ezzel a huszonöt éve megkezdett munkát befejezve egy olyan iskolakomplexum jön létre, amely - az itt látható tablók tanúsága szerint - nemzedékek hosszú sorát tudja felnevelni.

Iskolánk születéséről (Csíky Gábor írása) - Visszaemlékezések (Török Péter Pál összeállítása)