A pandémia miatti két év kényszerű szünet után, idén ismét elutazhattunk a bajorországi Passau városába, hogy tiszteletünket tehessük a magyar Szent Család tagja, Boldog Gizella sírjánál. Ebben az évben 13 iskolánk 35 tanulója képviselhette a Székesfehérvári Egyházmegyét.

Május 3-án, kora reggel indultunk az érdi Marianum iskola elől, útközben Székesfehérváron és Móron csatlakoztak hozzánk útitársaink. Ragyogó időjárás kísért minket, csodálatos tájakon mentünk keresztül, a tavaszi virágzás minden pompájával, viruló zöld mezők és erdők, számtalan sárgán virító repceföld mellett. Szerencsére a határon is gyorsan átjutottunk. Hamarosan a szemünk elé tárult a Melki Apátság, mely a világörökség része, s amelyben az idő-időtlenség egyszerre jelenik meg.

Első megállónk Altötting volt, Németország leghíresebb és legkedveltebb zarándokhelye, ahova évente több mint egymillió ember érkezik, hogy Égi Édesanyánk közbenjárását kérje. Sajnos a kegykápolnát renoválták, így oda nem tudtunk bemenni, de a csodás kegyszobrot, amely a Madonnát ábrázolja karján gyermekével, átvitték a fogadalmi templomba, így mi is a Szűzanya elé járulhattunk, gondolatban és szívünkben kéréseinkkel, köszönetünkkel, bűnbánatunkkal. Ezután koszorút helyeztünk el az örökimádás templomban, a tavaly elhunyt Wilhelm Schraml püspök sírjánál, aki egyik kezdeményezője volt annak a partnerkapcsolatnak, amely tíz évvel ezelőtt kezdődött a passaui és a székesfehérvári egyházmegye között a két főpásztor találkozása és Szent István, valamint Boldog Gizella ereklyecseréje után. Megtekintettük Konrád testvérnek, a városka híres szentjének sírját is, majd rövid imádság után tovább indultunk Passauba.

A szállásunk közvetlenül a dóm szomszédságában, a szépen felújított Szent Maximilián házban volt, ahol finom vacsorával vártak a zarándokszállás barátságos vezetői. Ezután felmentünk a folyó túloldalán magasodó hegyre, ahonnan lélegzetelállító kilátás nyílik a három folyó városára. A világjárvány hatását döbbenetes módon érzékelhettük, több bolt, vendéglő, cukrászda is végleg bezárt, és az egykor nyüzsgő, turistáktól hemzsegő Passau sokkal-sokkal csendesebbé vált.

Május 4-én igen sűrű program várt ránk. Reggeli után a Mariahilf kápolnához, Passau kiemelkedő gyöngyszeméhez vezetett az utunk. Fedett, meredek lépcsősort megmászva jutottunk a templomhoz. A káprázatos panoráma mellett a fő ékességet, a Szűzanya kegyképét is megtekintettük, és itt egy kicsit otthon is érezhettük magunkat, hiszen ennek a képnek pontos mását láthatjuk a bodajki templomban, Egyházmegyénk gyönyörűen felújított ősi kegyhelyén. Ismét, mint egész utunk során többször is, imádkoztunk országunkért, Egyházmegyénkért, családjainkért és mindazokért, akiket a szívünkben magunkkal hoztunk. A kiadós gyaloglás után jól esett beülni a hajóba, és részt venni egy kis városnézéssel egybekötött hajókázáson. Láthattuk a három folyó, a Duna, az Inn és az Ilz találkozását, miközben a város történelméből hallgattunk érdekes részleteket.

Miután kigyönyörködtük magunkat, finom ebéddel vártak a szállásunkon, és még egy fagyizásra is jutott idő. Hamarosan egy korhű ruhába öltözött, igen vidám idegenvezető várt ránk, aki a történelmi belvároson vezetett minket körbe, elmesélve a város történelmének fontosabb eseményeit. A várva várt szabadidőben mindenki vásárolhatott egy kis emléket szeretteinek, vagy csak sétálgathatott, fagyizhatott.

Este 6 órakor szépen, ünnepélyesen felöltözve vártuk a szentmise kezdetét abban a templomban, ahol Boldog Gizella nyugszik. A bajor-magyar baráti társaság tagjai örömmel üdvözöltek minket, ahogy a szentmisét bemutató atya is. Elhelyeztük a koszorúnkat Gizella sírjánál, kérve közbenjárását és hathatós segítségét. A vacsoránkat egy hangulatos étteremben fogyasztottuk el, utána páran még fagyizni is elmentek.

Május 5-én a reggeli után búcsút vettünk vendéglátóinktól, majd elindultunk hazafelé. Útközben megálltunk Maria-Taferl-ben, ami Ausztria második legnagyobb kegyhelye Mariazell után. Megcsodáltuk a gyönyörű barokk templomot, megismertük a hely történetét, végül az utolsó fagyizás végeztével, már csak egy rövid pihenőt beiktatva, meg sem álltunk hazáig.

2013-ban voltunk először Passauban, és leszámítva a járvány miatti két év kihagyást, minden évben eljöhetett egy kis csapat gyerek, nevelőikkel együtt. Rengeteg élményben volt részünk, felejthetetlen napokat éltünk át, csodás emlékeket őrzünk, amiket szívesen megosztunk másokkal. Hálás szívvel szeretnénk ezért köszönetet mondani Spányi Antal püspök atyának, aki minden alkalommal nagylelkűen támogatott minket és lehetővé tette számunkra, hogy ápolva Boldog Gizella emlékét és tiszteletét, képviselhettük iskoláinkat és Egyházmegyénket. Köszönet és hála Hajdu Ferenc atyának is, aki szintén szívén viselve ennek a szép, immár hagyománnyá vált passaui utunknak megszervezését és lebonyolítását, nagy lelkesedéssel terelgette kis csapatunkat lelkipásztorként, idegenvezetőként, sőt történelem tanárként is.

a Páduai Szent Antal Iskola passaui zarándokai

Bíró Mátyás, Kardeván-Lapis Emma, Pomeisl Ágnes, Szakolczi Máté és Nagy Erika tanárnő