1. nap - péntek, 10.04. Az én feladatom elkezdeni a franciaországi utazás élménybeszámolóját,...

Képek a galériában

így megpróbálom érdekesen leírni a napot. Ma igazából csak utaztunk. Hajnalban autókkal eljutottunk a reptérre, ahol összegyűlt a csapat. Én még sosem voltam reptéren, így  mindenre rácsodálkoztam (és ezt a többiek némán tűrték). Miközben szállt fel a gép, látszott a táj az ablakból. Nagyon szép volt! A repülés után még várt ránk egy másfél órás buszút, és megérkeztünk a Jeanne D'Arc sulihoz. Ott várakoztunk, hogy a cserediákok órája véget érjen, és végre láthassuk őket. Miután kicsengettek, lelkesen rohantak oda hozzánk, hiszen már egy éve nem találkoztunk. Beszélgettünk velük, aztán feliratkoztunk a tanórákra. Ezután a cserediákomnak már nem volt több órája, úgyhogy hazavitt. Találkoztam a testvéreivel meg a szüleivel, akik mind nagyon kedvesek voltak, és egyből meg is kóstolták az ajándékba vitt tokaji szamorodnit :D. Vacsorára Bretagne specialitását kóstolhattam meg; a galette-et, sőt, meg is tanították, hogy hogyan kell csinálni. Vacsi után már csak filmet néztünk, de így is teljesen kimerültem. Hosszú volt a nap, de nagyon-nagyon jól telt!

2-3. nap - szombat-vasárnap, 10.05-06. Ezen a hétvégén mindenki a saját vendéglátó családjával programozott, így nehéz egységes beszámolót írni. Annyit tudok, hogy szombat este volt egy nagy breton táncház itt, Vitrében, amin sokan részt vettek. Ma pedig biztos sokan mentek a tengerpartra, hiszen gyönyörű idő volt, napsütés, meleg. Két diákot is megkértem, hogy írjon egy rövid beszámolót, az első pont eléggé kivételes, mert őt elvitték Párizsba, azt hiszem egyedüliként az egész csoportból. 

Ezen a hétvégén mindenki a saját vendéglátó családjával programozott, így nehéz egységes beszámolót írni. Annyit tudok, hogy szombat este volt egy nagy breton táncház itt, Vitrében, amin sokan részt vettek. Ma pedig biztos sokan mentek a tengerpartra, hiszen gyönyörű idő volt, napsütés, meleg. Két embert is megkértem, hogy írjon egy rövid beszámolót, az első pont eléggé kivételes, mert őt elvitték Párizsba, azt hiszem egyedüliként az egész csoportból. Hű, a hétvége olyan jól telt, hogy nehezen tudom leírni. A tanárnő azt mondta, hogy nem kell sokat írnom, de annyira sok élményem van már a második nap végére, és olyan jók, hogy nehéz röviden összefoglalni. Talán azzal kezdem, hogy a család hihetetlenül kedves. Nem is tudnék "jobb családot" kívánni magamnak. Az egész hétvégén együtt voltunk, és nagyon sokat beszélgettünk.

Elvittek Párizsba. Már az utazás is nagy élmény volt önmagában, mert a híres-neves gyors TGV vonattal utaztunk. (A kistesóim rajonganak érte, nálunk ez egy külön fogalom :)). Amikor megkértem a cserediákomat, hogy írja össze nekem a helyeket, ahol jártunk, olyan hosszú listát kaptam, hogy sajnos nem tudom az összeset leírni. Egy hajótúrával kezdtük, így rögtön kaptam egy első benyomást Párizsról (tényleg olyan, mint a filmekben). Ezután egy olasz vendéglőben ettünk, ahol egy óriási pizzát kaptam. Alig tudtam megenni, de méltó magyar módjára megküzdöttem vele. :) Ebéd után elkezdtük bejárni  a város nevezetességekeit. Többek között megnéztük a " Du Palais Royal" teret a csíkos oszlopaival. Természetesen rengeteg fénykép készült. Kihagyhatatlan a Louvre és a mellette álló üvegpiramis. Jardin des Thuileries a szobraival,  Champs Elysées a diadalívvel. Ott még a  nagy tűzrakást is végignéztük a  második világháború  francia halottainak emlékére. Talán a legnagyobb benyomást mégis az tett, hogy az Eiffel tornyot élőben láthattam. (fényképekről mindenki ismeri, na de élőben, magam előtt látni, ráadásul kivilágítva....)

Vasárnap délelőtt pihentünk, ami nagyon jól esett, hiszen nem kevés dolgot csináltunk előző nap. Az anyuka még misére is elvitt. Csodálatos templom van itt Val d' Izé-ben. Ebéd után Fougéres-t látogattunk meg. Ez egy középkori kis városka kastéllyal. Hihetetlenül tetszett. A teázgatás természetesen nem maradhatott el a szűk kis utcácskák egyik meghitt kávézójában. 

A másik beszámoló valószínűleg általánosabb célpont volt a többieknél is: Saint-Malo nagyon szép kis tengerparti város, híres régi kalózairól és tengerészeiről, akik innen indultak rabolni vagy éppen felfedezni a világot. Szuper aranyos a család, szombaton el is vittek Saint-Malo-ba, hogy lássam az óceánt, meg persze a várost is, ami amúgy nagyon öreg, és van egy szép román stílusban épített temploma. Ezen a templomon kívül amúgy nagyon sok kis kápolna van. Nagyon szép volt a város, nagyon tetszettek a kis utcák meg a régi boltok. Az óceán gyönyörű, és voltak ár-apálytól függően látogatható szigetek. Miközben sétáltunk a városban, vettek nekem kouign-amann-t,ami nagyon finom:). Este pedig elmentünk a breton táncházba, ahol jót táncoltunk és finom volt a cider;) Ma pedig itthon táncoltunk, meg megnéztük Vitré-t. Nem írtam le az étkezéseket, pedig azok is nagyon jók, eddig csupa hagyományos breton vagy francia ételt ettünk. Reggelenként hoznak friss péksütiket meg bagettet, mindig van sós vaj, nagyon sok féle sajt meg pástétomok. Szóval nem éhezem! 

Holnap délelőtt az iskolában leszünk, reggel az igazgató köszönt minket. Délután pedig valami közös játék lesz a francia diákokkal Vitrében. Azért még csatolok egy saját fotót is, ez ma készült Saint-Malotól nem messze. Szeretettel gondolunk az otthoniakra!

4. nap - hétfő, 10.07. Ma szinte végig a szemerkélő esőt néztük, hallgattuk, éreztük magunkon. Szerencsére az iskolában voltunk főleg. De itt a legújabb beszámoló, és pár fotó, melyeket ezúttal én készítettem. A családokkal, többeknél St. Maloban eltöltött hétvége után már itt volt az ideje a tudás szentélyébe való betekintésbe, tehát részt vettünk a cserediákok iskolai rutinjában, amely kimerült kettő tanítási órában, a korán kelésben és persze a menzán való étkezésben. A közérthetőség érdekében kezdem az elején.

Tehát, az első különbségek már reggel kiütköztek a francia és magyar diákok között. És ez nem az iskolabusz, és nem is a fél kilenckor(!) kezdődő tanítás volt, nem is az iskolatáskák megdöbbentően apró mérete, hanem az eső, ami már kora reggel rendelkezésre állt arcunk felfrissítésére a meleg péksütemény után, amivel a napot kezdtük. Minden otthoninak üzenném, hogy ez nem egy rossz szokás, és ideje lenne bevezetni (mármint a péksütit. Eső nem kell.) Az iskolába érkezve a vendéglátó diákok átadták a vendéglátás stafétabotját a tanároknak és az iskola igazgatójának, aki kedves szavakkal, narancslével és további pékáruval köszöntött minket, itt megtagadnám az alkalmat, hogy a széles publikum előtt is elmondjam saját felfedezésemet, miszerint az intézmény neve Jeanne d'Arc, ennek magyar megfelelője pedig Szent Johanna Gimi. Ezután kezdődött a tanítás. Mi magyarok, mint már említettem, két órán vettünk részt, melyről túl sokat érdekességet elmondani nem tudok, ha csak nem azt, hogy a külhoni diákok a történelmet és a földrajzot együtt, egy óra keretein belül tanulják. Ez után következett az ebéd a menzán, majd pedig az akadályverseny Vitré városának felfedezése végett (az eredményekről későbbi cikkünkben - remélhetőleg- értesítjük Önöket). Ezután a program már kötetlenebb volt: a csapat nagy része egy pizzériának nevezett helyen töltötte, azonban pizzát nem ettünk (sajnos - a szerk.). Mindezek után a diákok nagy része haza indult, azonban néhányunkra még várt egy küldetés: megvárni cserediákjainkat, akiknek, ha jól vettem ki a különböző magyarázatokból, az érettségire felkészítő tájékoztató meetingje volt. E feladatot kivitelezni beletelt egy kis időbe, de nemsokára mi is hazafelé vettük utunkat.

Jó éjt mindenkinek! A fotón látható középkori vár a helyi látványosság, a várost bemutató akadályversenyen készült az egyik csapatról.

5. nap - kedd, 10.08. Ma volt az első nagyobb közös kirándulásunk, íme a beszámoló: A mai napon Mont Saint Michelhez látogattunk el. Fél 9-kor találkoztunk Vitrében, onnan pedig egy kb. másfél órás buszúttal jutottunk el a korábban börtönként is működő apátságba, amely egy különálló szigetet alkot. Miután bejártuk az apátságot, a szabadidő alatt megebédeltünk, illetve lehetőségünk volt souvenireket venni. Innen busszal indultunk tovább a La mère poulard nevű bolthoz, ahol kekszeket, csokikat tudtunk kóstolni, illetve vásárolni. Ez után Vitré felé vettük az irányt, ott 16 óra körül találkoztunk a cserediákjainkkal, és közösen elmentünk a helyi 'közösségi házba'. És végülis tényleg csak ennyi volt, illetve én még azt tudom hozzáfűzni, hogy harmadszor voltam ebben az apátságban, és mindig elvarázsol. Tiszta labirintus az egész, termek, tornyok, oszlopok, amik valahogy hihetetlenül kapcsolódnak egymáshoz, váratlanul előbukkanó teraszok, melyekről belátni Normandia és Bretagne partvonalát.  És a tetején az a nagyon arany harcos szent Mihály, amiről nehéz eldönteni, hogy most angyal vagy dicső lovag, és így az apátság is, hol erődítmény, hol meg Isten háza, ahol még most is bencés szerzetesek laknak. Szóval egy érdekes keverék ez az egész, gyönyörű helyen, irtó régi házak és szűk utcácskák gyűrűjében. Szerintem különleges élmény volt mindannyiunknak, csak sajnos elég kevés volt az idő, én sem értem, miért nem maradtunk egy órával többet itt.

Az utazás vígan telt, többen aludtak, zenét hallgattak, páran meg az idegrendszeremet tépázták rendkívül vicces megjegyzésekkel. Ugyanis itt tényleg tilos enni a buszon. És mikor ezt elmondtam, valaki rögtön úgy értette, hogy a busz az a hely, ahol enni kell. Mivel megfelelően reagáltam, ezért aztán záporoztak a vicces megjegyzések, a kolbászokról és palacsintákról, amiket hoztak, illetve a kekszboltban is csak azért álltunk meg, hogy a hátralévő úton legyen mit enni. A buszon.:) Holnap Rennes-be megyünk délelőtt, délután pedig lesz valami közös program. A részletekről mindenképp beszámolunk, addig is jó éjszakát mindenkinek!

6. nap - szerda, 10.09. A mai nap is csodásan telt, bár a fáradtság jelei kezdenek mutatkozni a csapaton (itt is, ott is elszundítanak, ha van egy kis szabadidő). Íme, az első beszámoló: Ellátogattunk Rennesbe, ahol a frissen felújított állomástól kezdve megnéztük az Operaházat, a tűzoltóságot, ami régen a helyi közigazgatási vezető rezidenciája volt (vagy mi), láttuk a legnagyobb parkot, és a régi dőlt fa/gránit házakat. A város rengeteg kis pékségből és cukrászdából áll, amit a diákok értékeltek is, ugyanis majd '...' az éhségtől. Délután Vitrében lézerharcot játszott a két csoport kevert csapatokkal, majd mindenki retourner a la maison.

És még egyszer ugyanaz - női szemmel: Reggel a vitréi vasútállomáson gyülekeztünk, és kb. fél óra vonatozás után megérkeztünk Rennes-be. A tegnapi naphoz hasonlóan ma is két francia diák és az egyik tanáruk tartott velünk, hogy meséljenek a helyi látványosságokról. Megnéztük az egykor kolostorként (?) működő, ma tűzoltóállomásként (?) funkcionáló épületet a hozzá tartozó kerttel, a város legnagyobb parkját, a városházát és a vele szemben álló Operaházat. Ezután volt egy óra szabadidőnk, majd visszautaztunk Vitrèbe, ahol a cserediákjainkkal közösen elmentünk ebédelni. A délutáni közös program a lézerharc volt, amit szerintem mindenki nagyon élvezett. Csak annyi személyes megjegyzés, hogy a lézerharc tényleg szuper volt, bár akadt egy-két diák, aki az eredeti játékot félretéve egyetlen személyes célt tűzött ki maga elé: hogy engem minél többször megöljön. De egy idő után bennem is átszakadt a konzervatív-keresztény gát, és elég nehéz volt elfogadni, hogy a játék egyszer csak véget ért. Holnap nagy túrára megyünk mind (57-en), az összes diák és tanár. Már nagyon várjuk! Szép napot mindenkinek!

7. nap – csütörtök 10.10. Ma reggel ugyanúgy keltünk, mint az itt töltött hétköznapokon, és együtt reggeliztünk a családdal. Minden reggel kiteszik a minimum három féle péksütit és kekszet, külön nekem főznek kávét, szóval nagyon aranyosak. J

Hét óra után kimentünk a buszhoz és ma olyan tiszta idő volt, hogy még láttuk a csillagokat. Nekünk eléggé hosszú az út, körülbelül egy órát buszozunk, üres buszra szállunk, a végén pedig teljesen kaotikus és hangos buszról szállunk le. Alapvetően rendben van az utazás is, ma napkeltét is tudtunk nézni, mert nem esett az eső.

Az egy órás utat, egy két-két és fél órás követte Carnacba, ma az összes francia velünk tartott. Ott megnéztük, angol vezetés mellett a kősorokat. Az idegenvezető ugyan igen érthetően és szépen beszélt, de ezúttal be kell valljam, kicsit száraz volt. Mesélt a honos fűfajtákról és megtudtuk az erózió definícióját; de legalább a látvány érdekes volt. Utána viszont Judit néni mesélt a francia vezetésről is (a csoport ketté volt választva) ami már annál izgalmasabbnak bizonyult - bár Judit néni szerint a nő nem volt teljesen százas - sokkal érdekesebb dolgokat tudtunk meg öt-tíz percben, mint az előtte lévő fél órában.

Ezután mentünk az óceánpartra. Nagyon sima volt a víz - és az egyébként nem csak általam áhított ebéd után, amiért közelharcot folytattunk a buszsofőrrel - sokan megmártóztak. Én csak bokáig mentem, az is elég hideg volt, de azért megérte, nekem is, a fürdőzőknek is. Puha homokos parton voltunk, volt, aki kagylót gyűjtött, volt, aki csak sétálgatott, néhány embert pedig az ádáz fürdőzők elkaptak és megmártottak. Távolról azért vicces látványt nyújtottak, közelről azért nem vagyok benne biztos...

Visszatértünk a buszhoz, és újabb hosszú út után hazaértünk, amit én még megkoronáztam még egy óra utazással, ezúttal a naplementét nézve. Nyolc körül kezdünk vacsorázni, mindig valami különleges breton vagy francia étellel lepnek meg, ráadásul az anyuka majdnem minden nap süt valami finomat desszertnek, a sajtok utánra, ami minden fő ételt, külön fogásként követ. Nagyon jó nap volt, élveztem még az utazgatást is, mert gyönyörű a táj és sok idő van beszélgetésre - meg olykor-olykor alvásra...

Holnap az iskolában leszünk megint. Órákra fogunk beülni. És majd azon merengünk, hogy milyen szép is volt ez a kis októberi óceánparti fürdőzés, napozás. 

Amúgy meleg volt ma, kb. 18-20 fok, a víz pedig 16 fokos volt. Rengetegen fürödtek, egyeseket úgy kellett kiparancsolni a vízből...

8. nap – péntek, 10.11. Ma elérkezett az utolsó nap az iskola területén. Reggel minden a szokásosan ment, a  finom reggeli, kávé után, a már jól ismert buszút következett. Majd az iskolában mindenki öt órára ült be (azaz egyesek négy, mert a töri tanár nem várt minket tárt karokkal). A többi tanár (főleg a német) nagyon aranyos volt, bevontak az óráikba, illetve volt, akinél csak simán el kellett foglaljuk magunkat. A 4. óra után mindenki elment megenni az ebédjét, ami ismét nagyon finom volt az iskolai menzán. Majd az 5. órát követően a magyar gyerekeknek egy hosszú szabadidő következett. Volt, aki Vitrében bóklászott, de volt, aki az iskolában maradt. Majd 6 körül kezdetét vette a breton néptánc elsajátítása. 3 féle táncot tanultunk, egyet Carnacból, egyet Vitréből, a harmadikat pedig már nem tudom. J Majd ezt a közös vacsorázás követte, ami megint csak nagyon finom volt, és repetázni is lehetett, szerintem mindenki jóllakott. Ezután zenehallgatás közben visszarendeztük gyorsan a termet, és a diákok nagy része a közeli bárban tartózkodott az este folyamán.

Vasárnap fél 2-kor indulunk Vitréből Nantes-ba. Ott szerintem jó sok időnk lesz, mert a repülő csak 6-kor indul. Fél 9- kor szállunk le Ferihegyen, de mire a bőröndöket is megszerezzük, szerintem még egy félóra eltelik. A francia szülők vettek nekünk egy plusz bőröndöt, hogy minden ajándékot haza tudjunk vinni. J Nagyon kedvesek!

Hamarosan találkozunk!