Iskolánkat hat tanár képviselte az egyházmegye szentévi zarándoklatán. Az őszi szünetben, október 24. és 30. között Padova, Orvieto, Róma és Assisi szent helyeit kerestük fel, hogy magunkkal vigyük az összegyűjtött imaszándékokat és hazatérve másokban is megerősítsük a reményt. Beszámolónk a részletekben. 

1. nap: Pénteken indultunk a hajnali órákban Érdről, 04.15-kor. Hajdu Ferenc helynök atya bevezető gondolatai és az első rózsafüzér után Szlovénián és hatalmas fánkokon keresztül érkeztünk Olaszországba. Egy kicsit még itt is csepergett, de a mediterrán táj és Padova kedves házai feledtették velünk az esős Pannóniát. A főtéri park hídjain és szobrai között sétálva találkoztunk az egykor itt tanuló Báthorival, de már várt ránk a szomszédos Piazza Il Santon álló bazilika. Imádkozhattunk iskolánk névadó szentjének, a Szentnek sírjánál és ereklyéinél, megcsodáltuk a templom szépségét, majd iskolánk felajánlása után szentmisén vettünk részt a Szent Antal Testvérület kápolnájában. Ferenc atya buzdított minket: válasszuk Antalt vezetőnek zarándokutunkra. Lélekemelő volt itt lenni! Szállásunk Ferrara környékén volt, igazi olaszos vacsorával. 
2. nap: Szombaton, reggeli után tovább az „Örök város”, Róma irányába. Útközben megálltunk Orvietoban, ahol a dómban az 1263-as bolsénai eucharisztikus csoda ereklyéjét őrzik. A templom homlokzata lélegzetelállító! Másoknak a Szent Patrik kút 247 lépcsőjétől is elállt... Szabadidőnkben megkóstolhattuk a porcettát, majd a szentmise után a kábeles sikló-felvonó, a funiculo visszavitt a buszhoz. Szállásunk a következő négy éjszaka a Rómához közeli Fiano Romanoban volt.
3. nap: Vasárnap – bepillantva a közeli S. Maria in Domenica templomba is - a Santo Stefano Rotondo várt  minket, ahol több magyar csoporttal együtt vettünk részt az ünnepi szentmisén, a magyarok római nemzeti templomában. Vagy 20 magyar pap koncelebrált, körben a vértanúk falra festett ’hittankönyve’, bennünk pedig valami különleges öröm, hogy Róma Szent István királyunk óta a magyar zarándokok igazi otthona. Innen a lateráni Szent János bazilikához mentünk. Itt először a Szent Lépcsőn imádkozhattunk, ’a legszentebb helyen’, majd a pápa címtemploma, minden templom anyja, mestere és feje fogadott be minket Szent Kapuján át. 
A hatalmas templom bejárása és az egyéni ima után a közeli Jeruzsálemi Szent Kereszt bazilikába sétáltunk át. Krisztus keresztáldozatának emlékeit szemlélve együtt énekelhettük: 'Királyi zászló jár elől, keresztfa titka tündököl...' Aznap még a barokk belváros látnivalói, a Spanyol lépcső, a Trevi-kút, a Pantheon, az éppen bezáró Santa Maria sopra Minerva templom, majd a Piazza Navona esti tömegében vegyülhettünk el. 
4. nap:  Hétfőn a Santa Maria Maggiore, azaz a Havas Boldogasszony bazilika volt a fő cél. Előtte szentmisén vettünk részt az ősi Santa Prassede bazilikában, majd a végeláthatatlan sorunkat kivárva bejuthattunk az egyház legnagyobb Mária-templomába, ahol Ferenc pápa nyugszik egyszerű sírjában. Miután a Szent Kapun beléptünk, bejártuk a templomot, és elmondtuk imáinkat Mária mint a Salus Populi Romani ősi képe előtt. Szabadidőnk végezével együtt másztunk fel a Monte Oppion álló Basilica di San Pietro in Vincolihoz, azaz a Bilincses vagy Vasas Szent Péter templomhoz. Itt az imádságokat követően II. Gyula pápa fényben ragyogó síremlékének szobrait, köztük a világhíres Mózes szobrot csodálhattuk meg.
Innen a Colosseumhoz mint a keresztény vértanúk áldozatának helyszínéhez ereszkedtünk le, majd a császárfórumokon keresztül a Capitolium dombját kellett megmásznunk. A Campidoglioról a gyermek Jézus kegyszobrát rejtő Santa Maria in Aracoeli templomba lépcsőztünk, ahol további szentek emlékét csodálhattuk meg. Mielőtt buszra szálltunk, pillantást vetettünk a Victor Emánuel emlékműre és a Piazza Veneziara.
5. nap: Kedden reggeli nélkül, hideg csomaggal indultunk, hogy időben bejussunk a vatikáni Szent Péter Bazilikába. Csoportunk az Angyalvár tövében kapta meg a zarándokkeresztet, amit követve a Kiengesztelődés (avagy Kiegyezés) útján jutottunk el imádkozva, énekelve a csodálatos Szent Péter térre. A gyors biztonsági vizsgálat után alig kellett várnunk, hogy a Szent Kapun át bejussunk a világ legnagyobb és, bátran mondhatjuk, legszebb templomába. Az apostolfejedelem sírjánál Mórocz atya vezetésével imádkoztunk, hiszen énekelni nem lehetett, majd kivárva a beosztásunkat a Katedra-oltárhoz mehettünk, hogy több magyar zarándokkal együtt - a lezárt Magyarok Nagyasszonya magyar kápolna helyett - a hatalmas templom kiemelt helyén vegyünk részt szentmisén. Felemelő érzés volt ott énekelni a pápai és a magyar Himnuszt! A mise után újra bejártuk a befogadhatatlan szépségű helyet: ismét megnéztük a Pieta szobrát, majd Szent II. János Pál pápa sírnál imádkozhattunk.
Erre a napra az ebéd után még egy pápai bazilika várt ránk: a Falakon kívüli Szent Pál bazilika. A nagyhatású Pál-szobor fogadott minket az előkertben, majd itt is énekelve léptük át a Sancta Porta küszöbét. Körbe a pápák képei és Szent Pál vértanúságának emlékei fogadnak minket. Lenyűgöző méltóság és imádságra indító béke a csodálatos mozaikok és az 1823-as tűzvészt megelőző időkből... Innen már szállásunkra buszoztunk vissza, másnap korai indulás és Assisi vár ránk!
6. nap: Szerdán korai bepakolással és gyors reggelivel utaztunk Assisi felé. A kellemes időjárás és a békés umbriai táj készített fel minket Szent Ferenc üzenetére. A parkolóból felsétálva először a Ferencet megszólító kereszt és Szent Klárának sírja előtt imádkoztunk a róla elnevezett bazilikában. Az óvárosban tett séta során felkerestük a nemrég szentté avatott Carlo Acutis sírját, Ferenc szülőházát, születésének helyét, majd megcsodálva a Sacro Convento Cimabue festette alsó és Giotto festette felső szintjét, az altemplomban, ahol az első négy társa és barátja, Jacoba Sottesoli is nyugszik, Szent Ferenc sírjánál imádkozhattunk. 'Salve, Sancte Pater, patriae lux, forma minorum!' Zarándoklatunk záró-hálaadó szentmiséjét a kolostor kápolnájában tartottuk, Mórocz Tamás atya ferences diákként Szent Ferenc karaktert adó sebeiről beszélve egy ferences diák versét idézte.
A szentmise után már 'csak' a kis Porciuncula templomocskát rejtő Santa Maria degli Angeli bazilika volt hátra: imádkozhattunk ott, ahol az első testvérek - a Ferenc keze által rendbe hozott kápolnában - otthonra találtak, ahol Ferenc 'átment' Mindenható, fölséges és jóságos Urához - közel 800 évvel ezelőtt. Megindító volt az alázatosság e kis egy-házában Ferenc közbenjárását kérni. Kifelé menet átmentünk még a ferenci rózsakerten, ahol ma is  - van rózsa tövis nélkül!
Utolsó éjszakánkat Assisiben töltöttük. 
A 7. napon, csütörtökön - elbúcsúzva Umbriától, Itáliától, Szlovéniától, végül a Via Sacra idegen- és buszvezetőitől - egy egész napos utazás után, ismét várt ránk Magyarország.  

Hálásan köszönjük Spányi Antal püspök atyának, hogy lehetővé tette, Hajdú Ferenc atyának, hogy megvalósította, Mórocz Tamás atyának, hogy végigkísérte szentévi zarándokutunkat! A szent helyek és személyek kézzel fogható közelsége, a közös imádságok és szentmisék tegyék erősebbé kapcsolatunkat Krisztus által az Atyával, aki az örök életbe vetett reményünkről biztosít minket!

Cser Emese, Engerth Julika, Mayer Angyalka, Török Rita, Török Péter Pál
és Berthóty László Gergely
a Páduai Szent Antal Iskola MMXXV. szentévi zarándokai