Finnországi továbbképzés, avagy helsingforsi víg napjaim - Régi vágyam teljesült januárban. Elsőkézből tapasztalhattam meg egy másik ország oktatási rendszerét. A finn oktatási rendszer világhírű, sokunknak él a fejében példaként. Amolyan etalonként emlegetik a tanárképzésben is, lett légyen az egyetem állami vagy egyházi. A szakemberek között egyezség van a hatékonyságáról. Per se, de hogyan is? Adoptálható Magyarországon? Működik az itteni viszonyok között is? Nem, az az igen. Erről fogok most pár bekezdés erejéig írni.

Utam a Nyakasról, Zsámbékról indult a Népligeten és Swechaton keresztül. A két számomra legutáltabb eszközzel, repülővel és busszal haladtam a célom felé a Finn-öböl partjára. A Helsinki-Vantaa repülőtérre érve egy teljesen más világba csöppentem. Az építészet, a terek kialakítása már szembeötlően más volt mint amit közép-európa peremén, köztes-európa kapujában megszoktam. Emberek zokniban sétálnak a szőnyeggel borított váróban, nyugágyakon napoznak a reggeli napsütésben. Kint balzsamos mínuszok, bent langymeleg, könyves polcok, pihenő emberek. A központi csarnokban gránit sziklákból kialakított kert, páfrányokkal, tiszafákkal. Az elővárosi vasút fele haladva, az aluljáróban hatalmas kivetítőn csodálatos akusztikával közvetítik a Don Giovanni-t az Operaházból. Keresem a szavakat; majd napokkal később esett le, hogy alig látok reklámokat. Politikai jellegűt pedig egyáltalán nem, pl. finnül nem üzenték, ha oda megyek, akkor be kell tartanom az ottani szabályokat. Ami volt is reklám, az árakról és THM-ről nem tárgyalt. Az üzenetek inkább életérzést szerettek volna átadni: síelj, kirándulj, tömegközlekedj! Ételt nem reklámoztak; főleg nem triviákat: farhátat, zsemlét, vödrös narancsot, etc. Ez a későbbiekben fontos lesz.

Vasárnap, Vízkereszt napján érkeztem, így az ökumenizmus jegyében az Uszpenszkij Katedrálisban részt vettem a szlúzsbán. Ez a legészakibb, ortodox székesegyház, amit Helsinkivel együtt az orosz cár adományozott a finn muzsikoknak. Szállásomra panasz nem volt, szerény diákszálló a szecessziós városrészben, a Katajanokka-félszigeten.

A hétfői nappal megkezdődött a képzés. Az Európai Unió olyan távoli helyeiről is érkeztek, mint pl. Réunion szigete, Franciaország tengerentúli megyéje. A képzés célja volt, hogy bevezetést nyerjünk a finn oktatási rendszerbe az általános iskolától az egyetemi utókísérésig. Először az iskolarendszer bölcseleti alapját ismertük meg, amely a „well beeing” szavakkal írható le, de ez nem megfeleltethető a nálunk lejáratott „jólét” fogalmával. Ennek nem elcsépelt társadalomelméleti gyökerei vannak, hanem praktikus, egyetemes értékeken álló fundamentuma.

1. Először is a legfontosabb az iskolai étkezés ingyenes, változatos és helyi alapanyagokra épít. Az iskoláknak általában saját konyhájuk van. Ezt a szabályt 1920-ban fektették le, és kikezdhetetlen fundamentum.
2. A tanszerek ingyenesek, az iskola nyújtja őket. A könyveket a munkaközösségek választják ki.
3. A helyi tanterv kialakításában nagy szabadsága van az iskolának, nincs kőbe vésve és változik ahogy a világ is.
4. Az iskolának a jövőre kell felkészítenie. A tanárnak nem azt kell átadni, amit tanult, hanem azt, amit a diák a munkaerőpiacra kilépve értékesíteni tud. Ez a tanártól folyamatos és magától értetődő továbbképzést igényel. Ennek okán nincs szupervízió a kollégákon.
5. Olyan emberek hagyják el az iskolát, akik motiváltak abban, hogy képezzék magukat.
6. A nevelő munka 40%-ban vegyes korcsoportban történik és jelenség alapú.
7. Az oktatás tereinél nem kérdés, hogy hány fokra lehet az épületet felfűteni, vagy van-e kréta, papír. A tantermek átalakíthatóak a didaktikai szempontoknak megfelelően.
8. Az iskolák egyenletes minőséget nyújtanak akár a Sarkkörön túl, akár Helsinkiben.
9. Nincs szabad iskolaválasztás
10. Nem lehet fizetős iskolát alapítani.
+1 Van kötelező hitoktatás.

A keddi napon az Oodi Központot látogattuk meg, amely az új közkönyvtára Helsinkinek. Több mint könyvtár. Olyan közösségi tér, ahol, zenestúdiótól kezdve a varróműhelyen át, a plotter gépekig minden is van: 3D nyomtatás, -szkennelés, közösségi konyha, koncerttermek. A finn gondolkodásban nagyon erősen jelen van a közösségi gondolkodás. A könyvtárban csak a felhasznált anyagokért kell fizetni, hasznot nem számolnak fel. Így a könyvtár maga is a kutatás-fejlesztés vagy a kikapcsolódás helyszíne. Finnország felismerte, hogy egyedül a kutatás-fejlesztés, kreatív ipar és oktatás lehet a jövőjük útja. Kis lakosságú, alig 100 éves államról beszélünk. Nekik is kijutott rögtön két háború az orosz medvével, előtte pedig a cári Orosz Birodalom vagy a Svéd Királyság gyarmata voltak. Az oktatással kapcsolatban minden politikai kurzusnak egybe cseng a véleménye. Olyan mint hazánkban a Kaán Károly féle erdősítési terv, mely a ’1930-as évek óta töretlen.

Na, jó de… igen, ott is vannak problémák: a belső migráció, a vendégmunkások, valamint az illegális bevándorlók. A világgazdaság sem mutat jó irányba, és már a Nokia sem a régi. A finnek is visszavesznek, de az oktatás, egészségügy és szociális kiadások majd hogy nem sérthetetlenek. Ahol sok a bevándorló, oda több szociális munkás érkezik a tanár kollégák mellé. Sőt, van, hogy egy, a bevándorlók nyelvét beszélő tanár, illetve a szociális munkás is jelen van az osztályfőnök mellett. A város tervezésnél és a lakás kiadásoknál is figyelembe veszi az állam, hogy ne alakuljanak ki szegregátumok. Igyekeznek előremenekülni. Ez persze nem jelenti azt, hogy nincsenek az illetők számlájára írható bűncselekmények, hanem azt, hogy a megoldáson dolgoznak a nyelvrokonaink. A szerdai napon a középiskolai oktatást és az ottani óraterv készítést tanultuk, valamint saját intézményeinket mutattuk be, ahonnét jöttünk. Érdekes volt látni, hogy milyen hasonló vagy egymás számára teljesen érthetetlen problémákkal küzdünk Európában.

Csütörtökön az Alvaro Aalto Egyetemet tekintettük meg, és az egyetemi oktatás színtereit. Megdöbbentő, hogy a finnországi szakmunkásképzésből milyen sokan tudnak egyetemre is jelentkezni. Az egyetemeik híresek az utógondozó programjaikról, ahol a diákokat cégalapítására és kollaborációra ösztönzik tisztán állami pénzből. Ezek a vállalkozások az egyetem és az állam által felvetett problémákra keresik a válaszokat. Így a többi startup céggel ellentétben a 70%-uk megmarad és piacképes lesz. Az egyetemen volt szerencsénk megtekinteni maker space területeket illetve, a virtuális valóság használatát figyelhettük meg, ami teljesen be van építve az általános iskolai oktatástól kezdve a rendszerükbe. A pénteki napon búcsúzkodtunk, megkaptuk az elismeréseinket, certifikációinkat. A szombati nap pedig városnézés volt.

A kiutazásom sikeres volt, ugyanis sikerült betekintést nyernem az ottani oktatásba, STEAM alapú nevelésbe, a transzverzális készségek fejlesztésébe és egy dániai cserekapcsolat beindítása kezdődött el. Biztos, hogy a következő alkalommal is Finnország lesz az úti célom, de már természettudományos fókusszal: a kinti földrajz oktatást szeretném tanulmányozni.
Vida Péter András