Az angol nyelv tanulását középiskolában kezdtem. Sajnos nyelvvizsgát nem tudtam tenni akkor. Talán nem volt elég nyelvérzékem? Nem volt olyan és annyi lehetőség, mint ma - testvér iskolák, diák mobilitások, idegen nyelvű filmek stb. Az egyetemi diplomához sem volt szükséges a nyelvvizsga. Szép lassan csökkent a nyelvtudásom. A negyvenes éveimben vettem észre, akkor már 20 éve tanítottam, hogy megváltozott a világ. A fiatalok, a diákok nagy része angolul néz filmeket. Tanítványaim egyre-másra hozták az angol nyelvű videókat különböző kísérletekről, érdekes, fizikai jelenségekről. A legújabb tudományos eredményekről is angol nyelven, eredetiben olvasnak. Ez adott inspirációt, hogy

felelevenítsem a nyelvtudásomat. Hónapokig jártam angolórákra, de a heti egy alkalom nem mutatkozott túlságosan hatékonynak. Ekkor iskolánk pályázott az Erasmus+ programra. Az elsők közt jelentkeztem. Arra gondoltam, hogy ha olyan nyelvi kurzusra jelentkezek, ahol a tanórák után anyanyelvi környezetben gyakorolhatom az angol nyelvet, az a leghatékonyabb módja a nyelvtanulásnak. Ezért jelentkeztem Galwayba, a Bridge Mills Galway Language Centre nyelviskola 40 órás kurzusára, amelyet azért választottam, mert délelőtt voltak a nyelvórák, délután pedig szabad program. Mehettünk az iskola által szervezett közös programokra, mint például városnézés idegenvezetéssel, bowlingozás, kirándulások az óceán partján..., de mivel nagyon nyitott fiatalokból állt a csoport, ezért gyakran ketten-hárman-öten összeálltunk, röplabdáztunk, a bátrabbak fürödtek a középhideg óceánban, vagy esténként beültünk egy pubba beszélgetni és ír zenét hallgatni.

Ami miatt hasznosnak éreztem a nyelvtanfolyamot:
1. Sokat fejlődött a nyelvtudásom azáltal, hogy napi 24 órában angolul kellett beszélnem.
2. Az ír emberek rendkívül barátságosak. Mikor aggódtam, hogy nem tudok valamit elmondani, biztosítottak róla, hogy nagyon jó az angolom, és hogy csak beszéljek bátran. Jó volt megélni azt, hogy a nyelv nem cél, hanem eszköz a kapcsolatteremtéshez.
3. Ezáltal nőtt az önbecsülésem. Soha nem gondoltam volna, hogy angolul fogok fiatalok pályakezdési problémáiról, gyerekvállalásról, jelzáloghitelről vagy napi politikáról beszélgetni - az én nyelvtudásommal. Pedig ez történt velem.
4. Három tanár is tanított minket a két hét alatt. Nyilván különböző karakterek, különböző módszerekkel. Tanárként ezeket  hasznos volt látni.
5. És hasznos volt újra visszaülni az iskolapadba. Megtapasztalni, hogy kínos, ha nincs kész a házi feladatom, vagy ha nem tanulok délután szavakat, akkor a másnapi szódolgozat és órai munka is nehezebb. Ellenben, ha tanulok, akkor minden könnyebb az órán. Így hitelesebben képviselhetem a diákok előtt a "Ha nincs befektetett energia, nincs eredmény"-törvényt.
6. A nyelvórákon előkerültek olyan témák, mint öregek támogatása, nyugdíjrendszer, elöregedő társadalmak vagy a környezetvédelem. Ahogy említettem én voltam a rangidős a csoportban, és a világ minden tájáról érkeztek azok a fiatalok, akikkel együtt tanultam. Az volt a tapasztalatom, hogy mindenhol nagyon másképp gondolkodnak a fiatalok, mint az idősebbek, és sokszor nem értik, hogy miről beszélek - és itt nem a nyelvi nehézségekre gondolok.
7. Nagyon jó volt ezzel együtt megélni a külünbözőségek mellet a kíváncsiságukat, érdeklődésüket és az elfogadásukat.
Mindezek mellet persze nagyszerű turista élmény is volt a Kylamore abby, a Cliffs of Moher, vagy Galway régi városrészei, az ír hagyományok megismerése...

Mindent egybevetve szakmailag is, emberileg is nagyon hasznosnak éreztem ezt a két hetet. Nagyon hálás vagyok az iskolavezetésnek, hogy látják az Erasmus+ programban ezeket a fent említett lehetőségeket, és esélyt adtak nekünk a pályázatra és annak megvalósítására. Írország nem egy olcsó ország, az Erasmus-program által biztosított összeg azonban fedezte az összes kiadásomat, és nélkül nem tudtam volna részt venni egy ilyen nyelvi kurzuson. Külön köszönet Kónya Mariettának, aki fáradtságot és időt nem kímélve írja ezeket a pályázatokat, és kézben tartja a programot.
Kovordányiné Káplár Rita