Csíziné Varga Katalin, iskolánk egykori tanára, fontos időkben intézményvezetője, 77 éves korában visszaadta lelkét Teremtőjének. Imádkozzunk lelke üdvösségért, és emlékezzünk Rá, két kollégája gondolataival!  

"Ha Kati nénire gondolok, látom magam előtt, ahogy áll a folyosón, a becsöngetést várva, hogy abban a pillanatban belépjen az órára, amint felhangzik a csengőszó. Kezében a gondosan elkészített jegyzetei, azokat lapozza, lélekben már a középkorban, vagy a nagy francia forradalom idejében jár. Diákjai szorgosan lapozzák a könyveket, füzeteket, hisz a számonkérés nem marad el. Ebben is precíz, szigorú, de igazságos tanár. Törékeny termete ellenére megjelenése tekintélyt parancsoló. Nagy tisztelet övezte. Egy pillantás, egy fejcsóválás, egy fél mosoly… ő így nevelt. Idős korában, a nyugdíjas évek alatt családját szolgálta, szerette, gondozta, de én is kaptam tőle dióbelet, jegyzeteket a tanításhoz, tanácsot, spenótot, kitűnő mézes krémest és sok szeretetet. Mindenkit név szerint ismert, mindenkiről kérdezett, érdeklődött. Megrendült a veszteségeink hallatán, Gerendás Gábor és Ujházy András is közel állt a szívéhez.

Erős hittel kapaszkodott a Teremtőbe. Hiányozni fog nagyon. Nyugodjék békében! Requiescat in pace!" (Borzsákné Szijártó Karolina)

"Kati néni… Nagy-nagy, utolérhetetlen példa. Elhivatottság, precizitás, lelkiismeretesség, fegyelmezettség, személyesség, odafigyelés… hosszan lehetne folytatni szép emberi, tanári jellemzőit. Óráin mindig fegyelem volt. Gondolhatnánk vasszigor. De nem. Tanítványai talán ösztönösen megérezték, és mi kollégái is mindig megtapasztalhattuk azt a lelkiismeretes felkészültséget, egy gondolkodásmód átadásának vágyát, hazaszeretetet, szeretetteljes figyelmet, ami minden óráján, beszélgetések során elénk tárult.

Nu… - sokszor így kezdte vagy folytatta mondókáját, és ez elég volt ahhoz, hogy diákot, tanár kollégát is fegyelemre, figyelemre intsen – most valami lényeges jön. Huszonkilenc év távolából intenzíven emlékszem arra az első napra, amit az iskolában töltöttem, és bemutatkoztunk egymásnak, vagy arra a challange-day napra, amelyen az egész iskola közösségét megmozgatva gyakorlatokat mutatott be. Aztán, amikor nyugdíjba ment, már csak egyetlen osztályban tanított kérésemre, az enyémben… Mindig értettük egymást.

Nagy dohányos volt. Aztán évek múlva egyszer csak teljesen letette… Döbbenetes volt számomra. Példa. Minden találkozási alkalomra, osztály- és öregdiáktalálkozóra eljött. Mert fontosak voltunk számára. Diákok és kollégák, barátok. Kati néni! Mindig szeretettel gondolunk Rád! Az örök világosság fényeskedjen Neked!" (Török Péter Pál)

Kati nénitől 2024. október 8-án 14 órakor a piliscsabai temetőben vettünk végső búcsút.