Német cserekapcsolatunk is újraéledt a járvány utáni hamvaiból: Újházy Márta és Varga Ági tanárnők a 8.g osztály németeseit vitték ki a szászországi Zwickauba. Napról napra bővülő beszámolójuk a Részletekben olvasható. 

November 29. Tizenöt órányi utazás után megérkeztünk Zwickauba. Hóesés fogadott minket, a családjainkhoz mentünk, közösen ettünk, majd nyugovóra tértünk.

November 30. Ma reggel az itteniek reggeli rutinját hajtottuk végre, az első órán részt vettünk, majd az igazgató tartott beszédet a városról és a gimnáziumról. Ezt követően további két tanórán voltunk. Ebéd következett, ami a mai napon virsli volt; majd ebéd után kaptunk 20 perc pihenő időt, amit csocsózásra, pihenésre, végül pedig családfa építésre használtunk.
Nagyjából fél 2-kor elindultunk körbenézni a városban. A fogadó diákjaink bemutattak pár nevezetes épületet, és érdekességet a városról, például hogy hol élt Schumann, vagy hogy milyen története van egy-egy tradicionális kis szobornak vagy tárgynak egy házban. A "tanulás" után mindenki körbe nézhetett az adventi vásárban. Itt találtunk egy magyar lángos árust is! Sokféle bódét láttunk, és az árusok is nagyon segítőkészek voltak, ha eltévedtünk :). Végül elköszöntünk a magyar barátainktól, és mindenki a saját fogadó családjával ment haza. (Németh Karolina)

December 1. Fél 10-kor már a vonaton voltunk úton Drezda felé. Az út hosszú volt, de nagyon hamar eltelt az a két óra, ami alatt ideértünk. Drezdában előadást tartottak a fogadó diákjaink a város nevezetességeiről. A városban megnéztük a Frauenkirchét, a Palotát, a Semperopert, sétáltunk az Elba partján. Megpihentünk egy középkori adventi vásárban, aminek a különlegessége, hogy itt minden áruba valamilyen szinten belevitték a középkori stílust. Majd bő egy órát a Zwingerben töltöttünk, ahol megnéztük többek között a Sixtusi Madonna című festményt.
A múzeumlátogatás után mentünk a nagy karácsonyi vásárba, ahol mindenki megtalálta a neki való ételt vagy ajándékot. Sajnos ez az óra is hamar véget ért, és alig pár perccel később már a haza felé vezető vonaton ültünk. (Németh Karolina)

December 2. A napját most is, mint ahogy már három napja, mindenki a fogadócsaládja szokásai szerint kezdte. Tíz órakor találkoztunk a Horch múzeum előtt, ami főleg az Audi keletkezését, tagjait, és a különböző járműveit mutatta be. A csapatnak kb. másfél órája volt mindent megnézni, és ez alatt szerintem mindenkinek sikerült is, annak ellenére, hogy elég nagy a múzeum. Lehetett Trabantot "vezetni", és még autót tervezni is, de a nem interaktív része is nagyon élvezhető volt.
Amikor végeztünk a múzeumban, mindenki a cserediákjával és családjával ment programra. Például volt, aki moziba ment, vagy a Weihnachtsmarktba (karácsonyi vásárba), vagy esetleg szánkózni, de voltak olyanok is, akik csak társasoztak a családdal, sütöttek, vagy barkácsoltak. Így telt a harmadik teljes nap Németországban. (Tóth Júlia)

December 3. A mai napot is mindenki a fogadó családjánál kezdte, és tovább alhattunk, mert ma nem az osztálytársainkkal, hanem az itteni családunkkal töltöttük a napot. Voltak, akik korcsolyázni mentek, voltak akik megnéztek egy közeli bányát, sőt olyan is volt aki egy lovas bemutatón vett részt a családjával. Akadt köztünk olyan is, aki a közeli híres meisseni porcelángyárat nézte meg. Persze a közeli hegyekben való kirándulást szinte senki sem hagyta ki a listájáról. A csapat nagy része volt különféle karácsonyi vagy adventi vásárokban. Mindenki különböző ételeket, desszerteket kóstolhatott meg, közöttük több helyi különlegességgel, mint például a Roulade vagy a Handbrot vagy a híres német csoki fondü.
Délutánra mindenki kellően kifáradt, és így elmaradhatatlan volt egy kis német “Weihnacht Film”.
Az esti rutint viszont mindenki egy kicsit korábban kezdte el, hiszen tudtuk: a holnapi kelés nem lesz valami gyerekbarát. Tervben van az is, hogy holnap még megtanítunk egy magyar csapatépítő játékot a fogadó diákoknak a hosszú hazaút előtt. (Németh Karolina)