Péntek délutánra virágba öltöztették a termeket és folyosókat, megírták a beszédeket és összekészítették a tarisznyákat – de mindennél fontosabb is történt: a végzősök a tréfás gyermekkor és a komoly felnőttlét határán számot vetettek itt töltött idejükkel és hálát adtak Istennek, hogy eljuthattak idáig. Az  iskolakápolnában mondott családias szentmisét követően elköszöntek tanáraiktól, a szerenádokról már jól ismert élő zeneszóval mondtak valete-t iskolájuknak és társaiknak, szalagot kötöttek az iskola zászlajára, végül az igazgatói, ballagtató, ballagó és osztályfőnöki búcsúszó után virágba és muzsikába borítva, gyökereiket nem felejtve és szárnyat bontva indultak az előttük álló pályák és feladatok felé. Isten áldjon Benneteket!

Fotók (Szabó Jánostól) a Galériában.