A Zene Világnapján, 1975 óta, Yehudi Menuhin amerikai hegedűművész kezdeményezésére az egész világ kiemelt figyelmet fordít az értékes zene népszerűsítére. Iskolánkban immár hagyomány, hogy ezen a napon minden szünetben a zeneiskolások muzsikálnak társaiknak, és az első szünetben együtt énekeljük, hangszereken játsszuk a "Viva la musica!" kánont. Ezeken az alkalmakon, már a hangszertanulás első éveiben részesülhetnek a közös éneklés, zenélés élményében. Nekünk zenetanároknak is felemelő, ahogyan zeng az iskolában: "Éljen a muzsika!" 

Újítás volt idén, hogy a tanári koncertet a hatodik órában tartottuk meg. Mindig sajnáltuk, hogy a délutáni koncertjeinkre kevés diák jött vissza az iskolába, pedig zenetanáraik nekik szeretnének muzsikálni, így viszont eljutott zenénk, zenélésünk kedves közönségünkhöz. Erre az alkalomra az iskolát is "feldíszítettük" zenével kapcsolatos idézetekkel, szép gondolatokkal, jelentős zeneszerzők képeivel, évszámaival. A koncerten apró jutalmakért kérdezgettük a gyerekeket, mire emlékeznek ezekből. Ezen a héten, a hangszeres óráinkon is hallgattunk a gyerekekkel szép felvételeket, vagy előadtunk nekik egy-egy Bach-tételt, vagy más zenét, és ajánlottunk otthoni meghallgatásra konkrét műveket.

Néhány diák visszajelzése: "Nem nagyon néztem meg a kiragasztott képeket, évszámokat a zeneszerzőkről. A tanári koncert unalmas is volt, meg nem is. Voltak benne azért jó zenék. A Zene Világnapja nem igazán érdekelt." (egy zenét nem tanuló diák, 10.g) - "A zeneszerzők képeit csak órára várva nézegettük, az évszámokat nem jegyeztük meg. Nagyon jó volt a tanári koncert." (két zenét tanuló diák, 10.g) - "Mindig szívesen játsszuk a Viva la musica kánont!" (a hegedűsök) - "Jó, hogy megünnepeltük a zenét, én minden szünetben lejöttem meghallgatni a többieket." (egy csellista) - A rendezvény után több közismereti tanár kolléga jött hozzánk örömmel megköszönni a napot, növendékeink pedig lelkesen beszélgettek róla.